Geofizikai mérés


2.10. Szivattyúzás alatti vízmérések, vizsgálatok


Ezek a mérések részben a kút teljesítményére, részben a kitermelt víz minőségére adnak felvilágosítást.

2.10.1. Vízmérések

A vízszintmérés (nyugalmi, üzemi) lehetőségét a kompresszorozásnál már a termelőcső és levegőcső beépítése során biztosítani kell, esetleg külön kémlelőcső beépítésével. A vízszintmérések eszközei: a sok helyen még használatban lévő akusztikai jelzésű vízsípok vagy elektromos vízszintmérők. Ez utóbbinál a kút acél béléscsőrakatát felhasználva, az áramkör a tapogatónak a vízhez érésekor záródik. A kútba leengedett kábelhossz megadja a víznívó mélységét a terepszinthez viszonyítva. A mérés pontossága legalább ± 0,01 m legyen.
A vízhozam a kútból az időegység alatt kitermelt víz mennyisége, ennek mérése az üzemi viszonyok meghatározásának minden fázisában szükséges. A gyakorlatban ismert űrtartalmú tartály (1 vagy 2 m3-es tartály) megfelel; a vízhozamot stopperórával mérik, vagy köbözéssel és mérőbukóval állapítják meg (termálkutaknál mérőbukótartály van rendszeresítve).
Egyéb, a fentiekkel összefüggő fogalmak a fajlagos, a maximális és a megengedett vízhozam.
Fajlagos vízhozam: Egy méter depresszióra vonatkoztatott vízhozam, a kút teljesítőképességének fontos tényezője (pl. vízhozam 400 l/p , depresszió 5,5 m, a fajlagos hozam = 400 l/p : 5,5 m = 72, 7 l/p/m).
A legnagyobb (maximális) vízhozam a tisztítószivattyúzással gyakorlatilag homokmentesen kitermelhető legnagyobb vízhozam (100 l vízben 0,5 g homok a megengedett).
Megengedett vízhozam: a kútból üzemszerűen termelhető vízmennyiség, melyet a legnagyobb vízhozam bizonyos százalékára korlátoznak. Ez az érték homokrétegeknél a maximális vízhozam 66 %-a, kavics, görgeteges és kemény kőzeteknél pedig 85 %.



2.10.2. Vizsgálatok és vízmintavételek

A kutak nagy része ivóvízfeltárási célból készül, ezért a vízmennyiségen kívül igen fontos a víz ún. fizikai, vegyi és bakteriológiai vizsgálata. Az egyes vizsgálatok előkészítését szolgálják a vízmintavételek, melyeket mindig a vizsgálati célnak megfelelően kell elvégezni.

2.10.3. Fizikai vizsgálat

Íz, szín, átlátszóság tekintetében megszemlélés vagy ízlelés útján vizsgálják meg a vizet. A mintát pozitív kút esetén a kifolyó vízből, negatív kutaknál kézi vagy gépi szivattyú segítségével kitermelt vízből vesszük.
A hőmérsékletmérésnek két formája van: felszíni hőmérséklet és a talphőmérséklet mérése. Felszíni hőmérsékletmérés a kifolyó vagy szivattyúzott víz hőmérsékletének mérését jelenti, melynek előírt pontossága ± 1 °C. A felszíni hőmérsékletet a tisztítószivattyúzás és a próbatermelés során minden egyes vízhozamméréskor egyidejűleg meg kell határozni.
A talphőmérséklet-mérés a furat talpán uralkodó hőmérséklet megállapítására szolgál (± 1 °C pontossággal), ezt minden 100 m-nél mélyebb kútban meg kell állapítani 48 órai termelés után.

2.10.4. Kémiai vizsgálat

A vizsgálat céljára vett vízmintát az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) által meghatározott főbb anionokra és kationokra kell megvizsgáltatni a rendelkezések által kijelölt laboratóriumokban. A víz agresszív tulajdonságát meghatározó kémiai alkotókat (pl. a szabad szénsavat) a helyszínen kell megvizsgálni.

2.10.5. Vízmintavételi módok

Felszíni mintavétel: A termálvíz-mintát a tisztítószivattyúzás vagy próbatermelés során kell venni. Előzőleg a kútban levő vizet legalább háromszor ki kell cserélni. A vizsgálatra vonatkozó magyar szabványelőírások szerint a tisztára mosott mintaüveget a vizsgálandó vízzel háromszor ki kell öblíteni, s negyedszer megtöltve használható csak fel vizsgálat céljára. A kompresszor segítségével termelt víz nem alkalmas vizsgálatra, mert a bevitt oxigén meghamisítja a vegyi összetételt.
Mélységi mintavétel: Főként a víz agresszivitásának meghatározására szolgál. Vízmintát mindig a szűrőzött szakasz magasságából kell venni szivattyúzás közben. Mintavétel előtt több órás szivattyúzást kell végezni, hogy a kútban és a kút körüli részen pangó oldott vasban feldúsult vizet teljes mértékben átcseréljék. A legalább egy liternyi mintát zárt mintavevővel, kémiai változás ellen védve kell a felszínre hozni. A begyűjtött vízmintát a ÁNTSZ-nek is be kell szolgáltatni bakteriológiai vizsgálat céljából (pl. coli baktérium kimutatás).

2.10.6. Bakteriológiai vizsgálat

Ha a tervdokumentáció bakteriológiai vizsgálat céljaira ír elő vízmintavételt, a kifolyó vízből vett mintát az erre a célra rendszeresített sterilizált 50 ml-es üvegbe kell venni. (E vizsgálatot a vízben előforduló ammónia, nitrit és nitrát esetén rendelik el.)
A helyszíni vizsgálattól eltekintve mind a kémiai, mind a bakteriológiai vizsgálatra vett vízmintát az érvényben lévő rendelkezések szerinti laboratóriumokba kell szállítani.

2.10.7. Gázvizsgálatok

A kifolyó vízből a gázt olyan edényben kell felfogni, amelyben az változás nélkül, kémiai analízisre alkalmas állapotban kerül a laboratóriumba. A gázhozamot a gázelválasztó berendezésben atmoszferikus nyomáson, majd 0,3-0,5 at vákuum előállításával kell meghatározni. E vizsgálatot három különböző vízhozam mellett kell végezni, s a gáz és a víz hozamarányát és várható legkedvezőbb értékeit ennek eredményeként kell meghatározni.
A robbanásveszélyes gázt tartalmazó vizet felhasználása előtt gáztalanítani kell.
A gázos vizű kutakból termelt gáz és víz mennyiségét meg kell határozni. Ez a mérés 500 m-nél mélyebb fúrt kútra kötelező, egyéb esetekben a tervdokumentációban vagy az építési naplóban kell intézkedni.

Geofizika
Karotázs
Kúttervezés
Kútfúrás